Magyarország–Anglia 7:1

RETÖRKI OLVASÓSZOBA

„A budapesti mérkőzés ugyanolyan nagy mestermű volt, mint amit a Wembleyben láttunk, sőt talán még nagyobb” – írta a The Times másnapi cikke az 1954. május 23-án rendezett, Magyarország-Anglia válogatott labdarúgó mérkőzésről. Utána terjedt el a közismert vicc, miszerint az angolok egy hétre jöttek, de hét eggyel mentek. Az Aranycsapat szenzációs győzelméről, nem mellesleg Anglia mindmáig legnagyobb különbségű vereségéről Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár munkatársa, Kovács Balázs ír.

Az 1953. november 25-i, „évszázad meccsének” is nevezett történelmi 6:3-as mérkőzést követően – de még a svájci világbajnokság előtt – Budapesten is összecsapott a magyar és az angol válogatott. A Wembleyben rendezett, közel 105 ezer ember előtt játszott mérkőzésen a magyar válogatott a háromoroszlánosok 90 (!) éves hazai veretlenségét szakította meg. A „visszavágónak” titulált barátságos mérkőzést Budapesten, az előző évben átadott Népstadionban játszották. A stadion befogadóképességét 85 ezer főre bővítették, de a korabeli források szerint 92 ezer néző látta a helyszínen a mérkőzést. Rákosi Mátyás mellett a kommunista vezetés szinte egésze (Farkas Mihály, Dobi István, Nagy Imre, Apró Antal) ellátogatott a Népstadionba. A mérkőzés miatt Magyarországra utazott Jules Rimet, a FIFA (Nemzetközi Labdarúgó Szövetség) akkori – és egyben leghosszabb ideig regnáló – elnöke. A meccs politikai jelentőségét mutatta, hogy élőben nézte meg a Szovjetunió budapesti nagykövete, Jevgenyij Dimitrovics Kiszeljov is.

A londoni meccshez képest Sebes Gusztáv szövetségi kapitány egy helyen változtatott a felálláson. Az összeállításban Budai II László helyett a Csepelen játszó Tóth II József kezdett jobbszélsőként. A felállás így a következő volt: Grosics Gyula (Bp. Honvéd) – Buzánszky Jenő (Dorogi Bányász), Lóránt Gyula (Bp. Honvéd), Lantos Mihály (Bp. Vörös Lobogó) – Bozsik József (Bp. Honvéd), Zakariás József (Bp. Vörös Lobogó) – Tóth II József (Csepeli Vasas), Kocsis Sándor (Bp. Honvéd), Hidegkuti Nándor (Bp. Vörös Lobogó), Puskás Ferenc (Bp. Honvéd), Czibor Zoltán (Bp. Honvéd). Walter Winterbottom angol szövetségi kapitány több helyen változtatott a novemberi mérkőzéshez képest. Kikerült Alf Ramsey, Harry Johnston, Bill Eckersley, Stan Mortensen, Ernie Taylor és George Robb is. Az angol kezdőt a következő tizenegy alkotta: Gil Merrick (Birmingham City) – Ron Staniforth (Huddersfield Town), Roger Byrne (Manchester United), Billy Wright (Wolverhampton) – Syd Owen (Luton Town), Jimmy Dickinson (Portsmouth) – Peter Harris (Portsmouth), Jackie Sewell (Sheffield Wednesday), Bedford Jezzard (Fulham), Ivor Broadis (Newcastle United), Tom Finney (Preston).

Giorgio Bernardi olasz játékvezető kezdő sípszavát követően a magyar csapat kezdett aktívabban. A nyolcadik percben szabadrúgáshoz jutott a magyar válogatott, amit – meglepetésre – Lantos végzett el, és védhetetlenül lőtt a kapuba. A 21. percben Kocsis leppatanó lővése Puskás elé került, aki megduplázta a magyar előnyt. Kicsit több mint félórát követően egy szép támadást Kocsis fejezett be, amivel már három nullára vezetett a magyar válogatott. A szünetet követően az angolok többet támadtak, azonban gólokat sokáig csak a mieink szereztek. Előbb Kocsis az ötösről szerzett gólt, majd Tóth II egy lepattanó lövést értékesített, amivel már 5:0 állt az eredményjelzőn. Tóth gólja után két perccel Hidegkuti szép találatával már a hatodikat rúgta a magyar csapat. A 68. percben a newcastle-i támadó, Broadis szépített, azonban a mérkőzést Puskás zárta le a 73. percben, kialakítva ezzel a 7:1-es végeredményt.

A világraszóló eredmény (Anglia mindmáig legnagyobb különbségű veresége hivatalos mérkőzésen) visszafogott visszhangot kapott a hazai sajtóban. A Magyar Dolgozók Pártja május 24-én megnyitott III. kongresszusa mindent háttérbe szorított a hírek terén. A filmhíradóban Rákosi beszédét követően adtak csak számot a kiütéses magyar győzelemről. Angol részről már-már háborús pusztításhoz hasonló tragikus megnyilatkozások születtek. „Borzasztó élmény volt azt látni, hogy csak jönnek és jönnek, feltartóztathatatlanul.” Gil Merrick kapus szavai egyszerre festenek – angol szemszögből – rémes képet a mérkőzés alakulásáról és dobogtatják meg a honi futballszerető közönség szívét.


Felhasznált irodalom:


A legszebb győzelem a Népstadionban - 60 éves az angolok elleni 7:1, https://www.mlsz.hu/hir/a-legszebb-gyozelem-a-nepstadionban---60-eves-az-angolok-elleni-71 (megtekintés időpontja: 2024. április 9.)

Dezső Márk: Legendás győzelmet itt, történelmi fölény ott – magyar-angol múltidézés, https://m4sport.hu/magyar-foci/cikk/2021/08/30/legendas-gyozelmek-itt-tortenelmi-foleny-ott-magyar-angol-multidezes/ (megtekintés időpontja: 2024. április 9.)

Kas Géza: Magyarország-Anglia 7:1, Rubicon Online https://rubicon.hu/kalendarium/1954-majus-23-magyarorszag-anglia-7-1 (megtekintés időpontja: 2024. április 9.)

Magyarország-Anglia 7:1 (3:0), Népsport (10.) 1954/103., 1–4.

Nagy Béla: Futballkrónika, 1901–1959. Válogatott mérkőzések, Válogatott történetek – MLSZ Kiskönyvtár 1. Budapest, Sportpropaganda, 1981. 208–209.

Forrás: retörki.hu
(2024.05.20.)