A HÚSVÉTI ZENEIRODALOM ISTEN ÁLDÁSA, A TEREMTÉS ÉDES TESTVÉRE

Medveczky Ádám, Kossuth-díjas karmester: a hit és a zene szétválaszthatatlan. Ahogy színre lépett az emberiség, a hitét is zenével fejezte ki. Nem lehet másként a hálaadás, érezték rögtön: olyan valaki uralkodik fölöttünk, akihez mi kevesek vagyunk, és Őt dallal kell dicsérni.
 
A húsvéti zeneirodalom Isten áldása, a teremtés édes testvére. Természet és teremtés, ez a két szó összefügg egymással. A magyar nyelv csodája. Ha az ember kinéz az ablakon, látja a fákat, a virágzást, a madarak úgy gyülekeznek, mintha mindenütt Assisi Szent Ferenc prédikálna nekik. Milyen csodálatos az Erdőzsongás – Liszt darabjára gondolok, vagy Wagner erdőzsongására, a Siegfried operában… Milyen szép a madarak zenéje Bartók III. zongoraversenyének lassú tételében. Mennyi muzsikában van jelen a természet hangja, szépsége.
 
Hit és zene kapcsolata egyidős az emberiséggel. Az ember a Mindenek Felettibe vetett hitét ritmussal, tánccal, zenével fejezte ki. A kereszténység gregorián liturgiával és protestáns chorallokkal gazdagította az egyetemes zenekultúrát.
 
A zene az ige hirdetésének egyik fontos eszköze. És itt nemcsak arra a lehetőségre gondolok, amellyel a rengeteg, eleve vallásos tárgyú oratórium vagy zenedarab él. A legtöbb kompozíció magában hordja azokat az érzéseket és mélységeket, amelyeknek felszínre hozatala által közel kerülhetünk az IGE mondanivalójához, Krisztus cselekedeteinek megértéséhez. Ha az ember alázattal közelít egy alkotáshoz, felfedezi benne az egész emberi lét belső világát, esendőségét, megtisztulását, gazdag gondolatvilágát. Az interpretálás művészete ilyen módon, ha hittel van átitatva, észrevétlenül válik igévé, igehirdetéssé. A klasszikus szimfóniák tiszta humánuma, a romantikus hősök harca az emberi méltóságért, a klasszikus magyar zene nemzeti imádságai a zenei szentírás kimeríthetetlen könyvei.
 
Johann Sebastian Bach megírta a Húsvéti oratóriumot a Karácsonyi oratórium megfelelő párjaként. Sajnos ritkán hangzik el. Bach a megváltás ünnepét két remekbe szabott művével, a Máté-passióval és a János-passióval tárja elénk. Passió: szenvedés. A Máté-passió erőteljes dráma, míg a János-passió szeretetteljes líra. Hiszen János volt az, akire Jézus vére hullott a keresztfa alatt, és akit Ő utolsó szavaival testvérévé fogadott. János leírja, hogy Jézus nem a szenvedés borzalmát állítja a középpontba, hanem azt, hogy most fog megdicsőülni. Bach a Máté-passióban, annak is a nyitótételében, szívszaggató módon jeleníti meg a szenvedés kálváriamenetét, a szánakozó, illetve kíváncsiskodó embertömeget. De mindenek felett megszólal a magasban az angyalok dicsőítő és megváltást ígérő zsoltárdallama.
 
Tagadhatatlan, hogy a Húsvétnak vannak köznapi örömei, melyeket vállalni kell; s ezek az apró örömök készítenek helyet lelkünkben a fény befogadására.
 
Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester, az Operaház örökös tagja
 
(Fotó: Herman Péter/Operaarchív)