KOSSUTH LAJOS AZT ÜZENTE

Kossuth Lajos szavára az eladdig faragatlan, lelketlen, holt tömeg egy perc alatt hazafivá, katonává, hőssé lett.

Szeretve talán saját népétől úgy mint ő, nem volt soha senki. Hát nem csoda, hogy a szabadságharcot követően a dalt betiltották, de a nép titokban énekelte.
 
Nekem így tanították.
 
1848. tavaszán, mikor Kossuth az Esztergom-i hajóállomásra érkezett, elkezdett esni az eső, s a várakozók ajkán fölcsendült: Esik eső karikára Kossuth Lajos kalapjára.
 
Jólesik hallani, mert kislánykorom kedves titkos március 15-éit idézi, meg azért is, mert emellé társul még egy felnőttkori élmény, hogy tehát amikor Csurka István belépett kedvenc vendéglőjébe, akkor a zenekar, akármit is játszott, azt abbahagyta, s rázendített a Kossuth-nótára.
 
E kis bevezető után, ajánlom, hallgassák meg Orbán Viktor ünnepi beszédét, és nézzék a hatalmas tömeget.
 
Papolczy Gizella